Reggel ébredés után egyből a TESCO felé vettem az irányt, mert nem volt itthon semmi kajám. Bemegyek, váráolgatok, fizetek. Jövök kifelé, gyorsítom a lépteimet utazási segességre, erre látom, hogy arcán széles vigyorral, kinyújtott kezében egy tubus kenőccsel jön felém egy csaj. Hm.
Megállok, ő meg a kezembe nyomja a kenőcsöt. Ajándék? Csak lesek. Egy egész tubus? Érdekes. Közben a mögötte levő pultra mutogat, és arról mesél, hogy ez egy netes termékcsalád, nem költenek tvreklámre meg plakátokra, ezért így helyben osztogatnak. Nem is rossz! Mondjuk már ekkor biztos voltam benne, hogy köszi a kézkrémet, de az életben nem megyek vissza erre az oldalra. Ő is látta a szememben, hogy mehetnékem van, de azért csak darált tovább, én meg türelmesen hallgattam.
A következő akciója az volt, hogy a kézfejemre kent egy adag krémet. Oké, persze, de minek, majd otthon kipróbálom... közben magyarázptt tovább. Aztán a kezembe nyomott egy másik krémet. Itt már kezdett gyanús lenni. Két teljes csomag krém? Aztán jött a harmadik, egy borotválkozás utánai (aranyos volt, rámnéz, majd furcsa hangsúllyal megkérdi: most elbizonytalanodtam, szoktál te borotválkozni? mondom áááá, persze, ez az ősember.külső csak átmeneti...) balzsam. Nem tudtam eldönteni, hogy a céget nézzem hülyének, hogy ennyit kap az ember (főleg hogy közben hangsúlyozta többször, hogy ez így összesen 12000 Ft lenne, de most ez itt bemutató), vagy örüljek, hogy ennyit kapok, vagy mi legyen. Aztán jött, hogy van parfümjük is. Szupi. Abból sajnos csak egyet tud adni, mert azért mégiscsak minta. Kit érdekel, jöhet a férfi. 3 tubus krémmel és egy parfümmel a kezemben reménykedni kezdtem, hogy végre elenged én meg örülhetek mint állat, de sajnos a félelmeim beigazolódni látszottak, ugyanis végre befejezte a sokszor elkezdett - ezek így együtt ennyibe kerülnének, de most bemutató van - mondatát, aminek következtében kiderült, hogy megközelítőleg 9000 Ft-omba kerülne az egyébként 22000-es csomag. Ja így már mindjárt más.
Sajnos fájdalmas vigyorral a képemen kellett közölnöm vele, hogyha akarnám, se lenne ennyi pénzem, ugyanis kollégista vagyok, és le vagyok égve, de azért köszönöm a lehetőséget. Kettőnk közül ő volt jobban elkenődve, mert lelkes hallgatóság voltam... No nem baj. Majd talán legközelebb...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.