Fenn vagyok a Zinterneten

Bevallom, először picit izgultam. Egy hétig, sátrazva, fürdés nélkül, idegen környezetben. Aránylag nehezen építek ki kapcsolatokat (főleg személyesen, és ha nem vagyok rákényszerítve), így érthetően nem bíztam benne, hogy olyan jól fogom magam érezni a táborban. Szerencsére a szervezői gárda rám cáfolt. Nézzük sorban, mi is történt (az én nézőpontomból).

Augusztus 22. - Szombat (Első nap)

Ha éjféltől indítanám a beszámolót, akkor azzal kezdeném, hogy számítógépeztem (najó, így is azzal kezdtem). Mivel a BME-s gólyatábornak elvileg 22.én lett volna vége, onnan egy nappal előbb visszamentem Pestre (Sátoraljaújhelyről), hogy ott nyugalomban kipihenhessem magam, mert ha részt veszek a nagyvetélkedőn, akkor ott nem alszom sokat. Így is sikerült olyan fél 4ig csúsztatni a lefekvést, szóval másnap mikor 8kor keltem, nem voltam a legfittebb. De oda se neki, egy egyetemista szokja meg ezt, szóval 9re már nagyon tipp-topp voltam, összepakolva a tábori cumó, a sátor, minden. Gyors reggeli, aztán indultam a vasútállomásra.

Egy óra zötykölődés után megérkeztem a keletibe, ahol egyből szemet szúrt az átlagosnál nagyobb tömeg, valamint hogy minden második (vagy több) ember kezében sátor van. Gyorsan túlestem a vonat árának befizetésén, majd türelmesen vártam a többiekkel együtt, hogy kiírják, hanyadik vágányra érkezik a vonatunk. Pár perc (10-20?) várakozás után kiderült hogy az 5.-ről fogunk rajtolni, ekkor a szervezők elindultak arrafelé, majd nem sokkal később követtük őket mi is, hogy elfoglaljuk a helyeket. Én a vonat eleje felé találtam szabad ülőhelyet, ráadéásul egyből kettőt. mivel a legtöbben már ismerkedtek, beszélgettek, kettesével foglalták el a helyeket, mellém nem került senki, azonban a vonat indulása előtt nem sokkal egy lány jött be a vagonba, hogy üres ülőhely után nézzen. A lány (továbbiakban Zsófi, az egyszerűség kedvéért) röviden mérlegelte a 3 lehetőséget (tovább keresgél - áll végig az úton - mellém ül), és végül a 3.at választotta. Én meg ezzel jól jártam, mert megismertem egy jó fej (bár bioszos, de ez meg mindegy) évfolyamtársamat, legalább már volt egy ismerősöm. A vonatutat végigbeszélgettük, majd a leszállást követően is együtt ballagtunk a táborig, ami kb egy órás út volt. A csomagok miatt picit kellemetlen volt már a végére, de azért nem volt olyan vészes. Ezután sátorállítás, majd regisztráció, kaptunk kajajegyet meg karszalagot, majd következett a csapatbeosztás. 10 színből lehetett "választani", minimális megkötéssel. Zsófival együtt olajzöldek lettünk (későbbiekben GYÍKOK), bár én beszéltem rá erre. Nekem tetszett maga a szín is, meg szimpatikus volt a csapatvezető. Végülis szerintem jó helyre kerültem, mert jó csapat voltunk, jó fej emberekkel.

"Nem tudom hol a szesz
Úgy tűnik benned lesz
Ez a bódvai tábor olyan mint a szex!

Nem tudod hol a gyík
Megsúgok valamit:
Ez a bódvai tábor mindig beállít!

Nem tudom mit hiszel
Mert díjat nem viszel
Mert a Gyíkcsapat úgy mint tegnap... MA IS NYER!

Ná náná, ná-nánánánánánánáná.
Ná náná, ná-nánánánánánánáná.
Ná náná, ná-nánánánánánánánááááááááááááááá."

Itt most picit ugrottam az időben, ugyanis ez az induló csak a 3. nap reggelén született meg, de úgy éreztem itt a helye. Majd a 2. nap után megértitek az utolsó versszakot :) Egyébként a csapatmegbeszélés után egy általános jellegű tájékoztató volt a tábori rendről, meg egyebekről, majd buli, aki ameddig maradni akart. Sajnos az eső elkezdett csöpörészni, így elég nagy zsúfoltság volt a partisátorban, és csak kevesen merészkedtek ki a tábortűzhöz. Miután lefeküdtem, az eső jobban rákezdett, de nem törődtem vele, mert egy jól felállított, jó sátorban aludtam. Nem is áztam be. Ellentétben másokkal.

Augusztus 23. - Vasárnap (Második nap)

Másnap reggelre elállt az eső, de az ég továbbra is borult maradt. Kimásztam a hálózsákomból, szöszmötöltem picit, majd elindultam reggeliért. Még nem volt nagy sor. Az első napon (mint később is, kisebb változásokkal) kakaót vagy tejet kaptunk, egy péksüteményt (kakóscsiga, lekváros táska, vaníliás mittoménmi meg mégvalami közül lehetett választani egyet), két májkrémkonzervet (volt hogy szardínia és darálthús volt), egy kockasajtot (ezt később nem), és két szelet kenyeret kaptunk (csak most, másnaptól 3 zsemle járt fejenként). Ja, meg egy paradicsomot és egy paprikát. Mivel nekem még volt szendvicsem előző napról, azt termeltem be reggeli gyanánt, a kakaómat kitöltöttem üvegbe és eltettem napközbenre, a többi kaját meg a sátorban hagytam a szűkösebb időkre tekintettel. Közben hallottam, hogy Zsófi is kimászott a sátorból, és mint kiderült, ő nem volt olyan szerencsés, mint én, a sátra rendesen beázott. Felajánlottam neki, hogy nyugodtan költözzön át hozzám, hiszen nekem 3személyes sátram van, ő elalszik az egyik felében, én meg a másikban, középre meg odatesszük a cuccokat. Aztán ha minden megszáradt és nem esik az eső, akkor visszamehet, de addig jobb így... különben is ha napközben elered az eső, akkor neki is jobb, ha a cuccai szárazon vannak.

Ez a nap egy vetélkedőt foglalt magában, amely során a csapatok adtak egymásnak feladatokat. A teljesség igénye nélkül ezek közül néhány:

- Igyál egy kortyot, mondd meg mi van benne! (9 összetevő)
- Harapj füvet, majd att tovább a melletted állónak! Ha széthullik a fűcsomó, újat kell harapnod (pár szál nem csomó)! Az utolsó megeszi az egészet!
- Fújd le a lisztet a pénzérmékről!
- A fiúk vegyék a lányokat a nyakukba, akik így harapjanak levelet a fákról, majd vigyék vissza a kiindulóhelyre!

És ez csak 5 volt a tízből. Aki ott volt, tudja a többit is, aki nem... hát annak meg jobb is, ha nem tud róla. A csapatverseny után visszasétáltunk a táborba, ahol meleg vacsorával vártak bennünket, lecsóval. Elment. Volt benne virsli. Ezután a szokásos gólyatábori buli következett. Az eső lába egész nap lógott, de nem esett (vészesen legalábbis tuti nem, arra emlékeznék), szóval a beázott sátrak elkezdtek megszáradni. Azért Zsófi még maradt éjszakára, biztos ami biztos, de mivel az eső éjszaka sem esett, másnap reggel visszaköltözött a saját sátrába.

Augusztus 24. - Hétfő (Harmadik nap)

Mivel az előző nap sorversenyein a GYÍKOK csapat (azaz mi) az előkelőnek nem egészen mondható 10. helyet szereztük meg, arra az elhatározásra jutottunk, hogy ma bizony bele kell erősíteni. Ekkor írtuk a dalocskánkat reggeli után (ami egyébként konzerv helyett lekvár volt, 4 embernek kellett összeállnia, akkor kapott egy üveggel, plusz volt tej/kakaó, 3 zsemle/fő, péksüti). Kb 10 körül hagytuk el a tábort, hogy egy a tegnapihoz hasonló napnak nézzünk elébe, hosszabb túrával, és a szervezők által rendezett "versenyekkel" tarkítva. El kell ismerni, hogy az előző naphoz képest tényleg sokkal aktívabbak voltunk.

Ezen a napon már nálam volt a fényképgépem, így útközben fotózgattam, többnyire csak a többiek hátát, miközben sétálnak előre, de azért lett pár jó kép. Néhány példa az állomások feladataira (szintén a teljesség igénye nélkül):

- Gyújts tüzet (pluszpontért :D)
- Színjátszás (a témát nem tudom, én tüzet gyújtottam)
- Fordítsd át a 3 lepedőt úgy, hogy közben rajta áll az egész csapat.
- Ugorj be a bánytóba, és ússz szinkron.
- Hagyd hogy leöntsenek vízzel és lissztel, majd dörgölj át magadról minél több lisztet egy lányra.
- Igyál meg 4 deci töményet összekeverve 4 féle pálinkából, és valami gyümölcsléből (a pálinkától nem lett volna narancsszínű, ezt ezért gondolom).
- Egyél szöcskét.
- Öntsd le a bikiniben lévő lányokat a hídról tejjel.

Satöbbi satöbbi. Nekem ez a nap sokkal jobban tetszett, mint az előző, bár a végére azért rendesen lejártam a csülkeimet. Itt nem volt aznap este egyből eredményhirdetés, viszont az udvaron megszaporodtak a tábortüzek, és végre az eső sem esett (meg a lába se lógott). Az este "fénypontja" az volt, amikor valaki heccből felgyújtott egy szalmabálát a tábor határában. Először azt hittük, hogy egy sátor ég, elég durván nézett ki. A szervezők nem voltak elragadtatva (megértem őket). A tűznél meg éneklés, beszélgetés volt terítéken, hangulatos volt. Az egésznapos séta után meg jó volt végre vízszintesbe helyezkedni a sátorban.

Augusztus 25. - Kedd (Negyedik nap)

Ezzel a nappal véget ért a csapatok egymással versengése, és egy kicsit elkezdtünk az egyetemre hangolódni. Előadások voltak a nagysátorban reggeli után (ja, ide egy adalék. Reggel úgy kezdődött, hogy beordibátorozták - milyen szép szó, nemde? -, hogy addig nem lesz reggeli, amíg a tábor ilyen szemetes. Előző este Zsófi megkért, hogy hozzal el az ő kajáját is, szóval amíg ő édesdeden aludt a sátracskájában, addig én szemetet szedtem, majd sorban álltam a reggeliért. Nem volt a legjobb reggelem, az tuti.), például arról, hogy miért is nem kellene szalmabálákat felgyújtogatni, hogyan hagyjuk ott a tábortüzet, ne hagyjuk ott a félig kialudt tábortűz mellett a hullarészeg társunkat, ilyesmik. Aztán volt szó a diákmunkáról, meg a HÖK-ről, meg ilyesmik. Ezek után Bódvarákó polgármestere szólt pár szót, majd az Egyetem Rektora, majd a TTK dékánhelyettese mondott pár szót (sok párat). Ezt követően szétszéledtünk a négy szakra (földtudomány, biológia, földrajz, környezettan), és egy-egy tanár előadást tartott nekünk a választott szak szépségeiről, nehézségeiről, és lehetett persze kérdezni is.

Rövid "ebédszünet" után fakultánsan részt lehetett venni egy kollégiumi megbeszélésen, majd utána a mentorok mutatkoztak be nekünk. Ezt követően újra egy kis versenyláz lett úrrá a diákseregen, ugyanis egy színjátszós feladatot kellett végrehajtaniuk a félbevágott szakoknak (illetve lehet hogy másokat nem vágtak félbe, minket igen, mert sokan voltunk). A feladat lényege az volt, hogy húztál egy témát, ami a darab címe volt, amit el kellett játszani. Ehhez húztál 3 kelléket és 3 díszletet, amikkel és amik érintésével végig kellett vezetned a történetet, majd egy járművet, amit szerepeltetni kellett, és egy személyt a táborból, akit szintén.  A díszleteket és a kellékeket szintén embereknek kellett eljátszania. Nem emlékszem pontosan, de a mi darabunk címe valami olyasmi volt, hogy Gyereke az ABC helyett véletlenül egy szexshopba tévednek be. Díszletként kaptunk egy mászókát, egy sörcsapot és egy lövészárkot, kelléknek egy labdát, egy elektromos sokkolót és egy horgászbotot. A járművünk pedig egy fagylaltoskocsi volt. Aki ottvolt, az tudja milyen sztorit kanyarítottunk belőle, aki nem, az gondolkodjon el (ha van kedve), mit lehetne kihozni belőle, és nyugodtan írja le kommentbe. Hogy ne befolyásoljalak benneteket, nem írom le, hogy mi miat alkottunk. Ja, a személyünk Joe volt, de aki nem volt ott a táborban, annak ez úgysem mond senkit, meg végülis a megvalósításból sem derült ki, hogy róla van szó, mert egy picit szétcsúsztunk az előadáskor. Nem volt idő próbálni, na. Ezután megint buli, tábortűz, mejd este a hosszú túra eredményhirdetése: 3.ak lettünk. Juhé!

Augusztus 26. - Szerda (Ötödik nap)

Előző este már jelentkezni kellett különböző túrákra az utolsó 2 napra, a lehetőségek között szerepelt Kassa, Miskolc-Tapolca (barlangfürdő), Aggtelek, Rudabánya, Túra a környező hegyekben, meg még más is, amire én most nem emlékszem. Ezen a napon én Kassára mentem. Az ébresztő 7kor volt (ordibátor: A Kassatúra indul MOST! Beszállás MOST! - deszép erre ébredni), kimásztam, elrohantam reggeliért, összedobtam a cuccomat majd rohantam a buszra. Mint később kiderült, hiba volt, mert a fényképezőm tartalékelemeit a sátorban hagytam, viszont jött egy következő busz is amivel azok jöttek el akik az elsőt lekésték, szóval simán ráértem volna. Na mindegy. A busz átvitt minket a határon, és letett egy szlovák vasútállomásnál, ahol ácsorogtunk laza másfél órát a vonatra várva. Ez bevitt minket Kassára (Kosice), ahol szabad program volt. (Azt csináltok amit akartok... ... ... ... ne bántsátok őket!) Eőször elindultunk a városközpont felé egyenesen, aztán egy bankautomatánál szereztünk eurót, majd visszafordultunk, és kerestünk egy kocsmát. Kiderítettük, hogy a szlovák sör se jobb, mint a magyar, és nem is olcsóbb. Ezután a csapatunk fele további kocsmát keresett, de Andi, András, Bálint és én úgy döntöttünk, hogy inni otthon is tudunk, és hamár eljöttünk, kicsit megnézzük a várost. Első utunk egy nagy nevezetességhez, egy szupermarkethez vezetett, ahol némi innivalót, jégkrémet, és tusfürdőt (Sampont?) vételeztünk magunkhoz, meg asszem pár paradicsomot és barackot. Ezután beugrottunk egy plázaféleségbe, ahol volt egy sportbolt, ahol Bálint vett magának egy mezt, ami le volt árazva (20 euróról 7re, nemrossz, de nekem az is drága lenne. Mert nem kell. De neki megérte). Utána tovább mentünk a sportcsarnok felé. Közben figyelmeztettem a többieket, hogy esetleg együk meg azt a doboz jégkrémet, amit vettünk, mert csak beleolvad a táskámba, és ha már megálltunk, akkor ebédszünetet is tartottunk, a desszerttel (jégkrém) kezdtük. Eztán mentünk tovább a csarnok felé. Mikor odaértünk láttuk, hogy nem egy nagy eresztés, szóval elindultunk visszafelé. Szupi. Át egy árnyas sétányon, le a templomhoz, itt András és Andi belógott belépő nélkül, Bálint meg elment keresni egy mosdót. Utána mindenki boldogan csatlakozott újra hozzám (sajnos nem azért, mert olyan elragadóan jó társaság voltam). A templom egyébként épp egy szép tér mellett volt (főtér?), kis parkkal, egy érdekes harangizével meg egy szökőkúttal, amiből zene ritmusára trtek föl a különböző vízsugarak. itt szereztünk magunknak egy padot, majd leültünk pihenni, hallgattuk a zenét, fotóztunk, néztük a vizet és a járókelőket, meg persze beszélgettünk. Kb 2 óra telt el így, közben a többiek is odaértek, szóval egész jól összegyűlt a csapat, legalább a fele ott volt. Óránként harangjátékkal örvendeztettek meg minket, ilyenkor a zene elhalkult, kolompolt egy picit az a "harangfa", majd folytatódott a szökőkút játéka.

Amikor már úgy éreztük, nagyon elültük a seggünket (mint én most, basszus, de hosszú bejegyzés lesz), elindultnk vissza le a vaúthoz, útba ejtve egy McDonald's-et. Én azt hittem az lyen sablonkaja, de kiderült h nem, a szlovák hambi sokkal fűszeresebb mint a magyar. Importáljunk, az jobb volt! Ezután vissza az állomásra, majd vonat haza, aztán busz.

Ezen a napon már kezdtem én is úgy érezni, hogy nem ártana fürdeni. Akiben esetleg eddig nem emrült volna fel ez a kérdés, annak elmondom, hogy zuhanyozni nem lehetett (csak hidegvízben a tábor területén) csak úgy, hanem be kellett menni a faluba, és az Árpád vendégházban lehetett az udvaron hidegvízben (illetve a nap felmelegítette) 200 Ft-ért, meg bent melegvízben 500 Ft-ért. Namost, én úgy mentem oda, hha már egyszer (5 nap óta először) megfürdök, akkor az legyen rendes, alapos, meleg vízben, úgyh rááldoztam azt a pénzt, nem vágott földhöz. Plusz ettem még ott helyben egy szelet kenyérlángost (szalonnásat), ami olyan volt, mint egy vastag tésztájú pizza. Tényleg finom volt. Ja a vacsorákról teljesen megfeledkeztem, mindegy. Ugye meleg vacsik voltak, volt a lecsón kívül gulyásleves, bolognai-tészta (akkorsem írom hogy spagetti, ha egyszer nem az volt), ezen a napon paprikás-krumpli, csütörtökön meg hurka-kolbász csalamádéval és kenyérrel. Vacsi után elindultunk pálinkázni "valamilyen" nénihez (kommentben várom a nevét aki tudja - hehe - nála lehetett még fürdeni is talán), 150 Ft-ért adta a (kissé vizezett) szilvapálinkát. Elég nagy tömeg volt. Nem maradtunk sokáig, csak 2 felest ittam (Andi is, Zsófi meg csak 1et), aztán vissza a táborba. Andinak kockultam kicsit (sztem nem nagyon tudta követni elsőre, pedig igyekeztem), aztán tente volt. Ez a nap is elmúlt.

Augusztus 27. - Csütörtök (Hatodik nap)

A tegnapihoz hasonlóan ma is túrák voltak, csak nekem ma nem kellett olyan korán kelnem, mert az Aggtelekre induló túra azzal a busszal ment, ami előtte kiszállította a vasútállomásokra a Miskolc-Tapolcaiakat és a Kassaiakat. A barlang tök szép volt, innen is vannak képek, bár sok homályos, de van 1-2 igazán szép. Nem akartam vakuzni, mert az elveszi a kép szépségét, viszont így meg elég sötét volt sajnos. A túra vicces volt, mert (engedéllyel) a legolcsóbb jeggyel (1 órás túra) mentünk végig a leghosszabb (4 órás túra) útvonalán. De legalább vettünk jegyet. Nagyon jó volt, és hangulatos, bár a végére kezdtem fázni. A Barlangban 10 °C volt, én meg rövidujjú-rövidnadrág párosításban voltam. Tudom, tudom, aki hülye, haljon meg. Viszont még rosszabb volt kijönni. Először kellemes volt a langyosság amik körülvett, de egy idő utána  végtagjaim elkezdtek szurkálni, miközben melegedtek. Nem volt jó érzés. Aztán újra busz, és jöttünk haza. Este a már korábban említett vacsi, a kolbász várakozáson felüli volt (csakúgy mint a gulyás második nap). A két legjobb kaja volt. Közben megint gyülekezni kezdtek az esőfelhők, így még vacsi előtt lebontottuk Zsófi és az én sátramat, hogy másnap reggel ne kelljen olyan korán kelni, és átmentünk Barni sátrába aludni (4 személyes, így voltunk 3an). Korán feküdtünk, Zsófi nem érezte jól magát, lázas is volt talán picit, meg előző este szétcsúszott egy pöppet, szóval még regenerálódásra volt szüksége. Én meg amúgysem vagyok nagy partyarc, legalább kialudtam magam.

Augusztus 28. - Péntek (Hetedik nap)

Nem, mi nem pihentünk meg. A reggel sátorbontással kezdődött, majd jött egy 45 perces túra a vasútállomásig, cuccokkal. Megvettük a vonatjegyet, majd felzsúfolódtunk a kis piroskára. Eldöcögtünk Miskolcig (Tiszai pályaudvar), ott újabb jegy Pestig (nekem azért kellett szétbontani, mert 9:30kor még nem érvényes a 33%os kedvezményem... túl becsületes vagyok), meg szendvicsvásárlás. Utána Fel a vonatra, és decögtünk tovább. Zsófi megkért minket, hogy majd segítsünk neki leszállni Hatvannál, erről egyből a klasszikus 300 jelenet ugrott be, ahogy Zsófi áll a vonat nyitott ajtajában, én meg a képébe ordítok hogy "THIS IS HATVAAAAAN!!!!", majd gyomorba rúgom, ő lerepül (szép ívesen, lassítva persze), én meg utánadobom a bőröndjét bónusznak. Na persze nem vagyok ilyen vadállat, de jót derültem a fejemben lejátszott "videón". Ennél persze jóval kedvesebben segítettük le a vonatról meg köszöntünk el tőle, elvégre is a szomszédom volt egy hétig (meg kétszer lakótársaim is, mellesleg). Az ilyenekből lesznek az örök barátságok :) Vagy nem.

Miután beértünk Pestre, egyedül maradtam, a többiek vagy maradtak a Keletiben, vagy tanakodtak azon, hogy busszal vagy vonattal menjenek-e tovább, én viszont rohantem, mert Domiékhoz is be kellett néznem még, és nem akartam lekésni a vonatomat. + körül értem fel Nóriékhoz, a felnőttek közül senki nem volt otthon, Bia pár perccel előtte lépett le (még találkoztunk az utcán), szóval csak a két srác volt a házban (meg a takarítónő és Totó). Dani megígérte hogy levisz, szóval picit fújtam, meg ittam egy nagy adagot. Közben tudatodították bennem, hogy a 100. McDonald's megnyílásáának örömére (Magyarországon) 15:00-tól 100 percen keresztül 100 Ft a sajtburger, úgyhogy a Déli felé útbaejtettünk egy mekit, és bevásároltunk (egy ember csak 3at vehetett sajna). Utána megint jegyvásárlás, ülőhelykeresés, izzadás. Hát, szerintem összesen fél litert simán izzadtam a vonaton haza. Nagyon durván meleg volt (meg tömeg). De egy pasas odaadta az újságját, szóval még néhány pletyit is elolvashattam. Fél9re értem Balatonmáriafürdőre, apu már kint várt. Akkor jött a meglepi, hogy nem hazamegyünk, hanem a Bálintékhoz vendégségbe. Mondtam hogy büdös és izzadt vagyok, azt mondták nem baj, ők is (kerti sütés volt), szóval menjek nyugodtan. De legalább a vacsi kifejezetten finom volt.

Összegzésképpen remek volt a gólyatábor, sok embert ismertem meg, talán mondhatom, hogy barátokat is szereztem, és mindennek a tetejébe sokkal jobban éreztem, mint a BME-s gólyatábort. Nem az ideinél jobban (annál is), mert az sztem kifejezetten gyengére sikerült, lassú volt, vontatott, de annyira, hogy a jó és mókás pillanatok sem tudták ezt feledtetni (mert azért olyanok is voltak szép számmal). De nem ennél volt jobb, hanem annál (mindenképpen), amikor én voltam gólya. A 2008as táborral vetekszik, ami viszont azért volt nagyon jó, mert sok embert ismertem már, jó társaságban voltam, és emellett a hangulat is jó volt. Körülbelül ugyanezt a színvonalat hozta ez az ELTÉs tábor is, csakhogy most nem voltam felsőbbéves, és nem voltak (a tábor kezdetén) ismerőseim...

És még 2 kedvenc kép